A Helicobacter pylori nevű baktérium az orvostudomány jelenkori történetének talán egyik legfontosabb felfedezése.
Ez a baktérium (2. és 3. ábra) 2,5-3 µm hosszúságú és 0,5-1µm átmérőjű, ívben enyhén meghajlított vagy spirálisan megcsavarodott, feji részén 1-7 ostorral rendelkező, mozgékony kórokozó.
Helicobacter pylori elektronmikroszkópos felvételei
A Helicobacter pylori csak az emberi gyomor nyálkahártyáján képes szaporodni, inaktív formában azonban az állóvizekben, a földön, egyes állatok (pl. a majom, a macska, újabb közlések alapján a kutya és a sertés is feltételezhető) szervezetében évekig életképes maradhat.
Jelentőségét az adja, hogy a gyomorfekély, a nyombélfekély, a gyomorrák és a MALT-lymphoma (nyálkahártya-asszociált nyirokszövet daganatos betegsége) kialakulásában kóroki szerepe van, ezért kiirtása ezekben a betegségekben feltétlenül indokolt.
Az egyik legelterjedtebb fertőzés: az emberiség 50%-ában jelen van. Már csecsemő- és gyermekkorban megtörténik a fertőződés. Magyarországon a 20-30 évesek 40-50%-a, az 50-60 évesek 65-70%-a hordozza a baktériumot.
A kórokozó számos virulencia faktorral (túlélést és szaporodást elősegítő faktorral) rendelkezik. Adherencia faktor segítségével a nyálkahártyához tapad. Ostorai segítik a mozgásban. Proteáz és ureáz termelése segíti a nyálkahártyán való áthaladását, illetve ez utóbbi sejtkárosító hatású is. Foszfolipáz A és C termeléssel a nyálkahártyát hidrofillé teszi, ami szintén segíti a túlélését, valamint ez is sejtkárosító hatásúvá teszi. A vacA és cagA gének működése szintén citotoxikus (sejtkárosító) hatású, fontos a baktérium kóroki szerepének közvetítésében. Gyulladást elősegítő anyagok (citokinek), hormontermelést fokozó (gasztrin szintet fokozó) hatása szintén segíti a baktérium túlélését, akárcsak a nyálkahártya keringését befolyásoló nitrogén-monoxid termelés elősegítése. Ezekből látható, hogy kórokozóként igen összetett rendszerekkel képes kárt okozni az emberi szervezetben.
Fenti cikkünkben idéztünk orvosigazgatónk, Dr.Takáts Alajos: Tudnivalók a fekélybetegségről című betegoktató könyvéből (Springer Kiadó, 1998)